Webáruházunk a biztonságos használat mellett a felhasználói élmény javítása érdekében cookie-kat (sütiket) használ. Részletes információt a cookie-ról itt olvashatsz: Adatvédelmi tájékoztató

Termékek Menü

LEKVÁR VANÍLIÁVAL- ÜVEGBE ZÁRT SZERETET.

Becsei Szeréna
2016. 03. 07. 22:00:00
LEKVÁR VANÍLIÁVAL- ÜVEGBE ZÁRT SZERETET. LEKVÁR VANÍLIÁVAL- ÜVEGBE ZÁRT SZERETET.
Ezen a héten a lekvárok világába kukkantunk be.

A jó lekvár olyan, ami kellemes emlékeket ébreszt! Beleharapva egy uzsonnára kent lekváros kenyérbe eszembe jutnak a gyermekkorom nyarai, amelyeket a nagymamáknál töltöttem. Az egyiknél fára mászva szedtük a soha el nem fogyó cigánymeggyet és a mézédes sárgabarackot. A másik nagyinál pedig segítettünk lekvárt, dzsemmet, szörpöt főzni belőle. Kézzel magoztuk a meggyet, mindent összespriccelt a piros lé, és feleztük a sárgabarackot, bár a fele a hasunkban kötött ki. Emlékszem, képes voltam nagykanállal enni a becukrozott gyümölcsöt. Ilyenkor meleg édes illat nehezedett a negyedik emeleti bérlakás levegőjére.

A mama még hagyományos módon, cukorral főzte, száraz dunsztban tartósította a lekvárt, befőttet. A nagy támlás fotelban paplanágyban pihentek a kész finomságok. Nem használt semmiféle tartósítószert, csak a cukor és a természetes savak őrízték meg a lekvár minőségét, mégis akár néhány évig is elálltak.

 

Honnan is ered a lekvár?

A lekvár szavunk eredete több ponton homályos. A magyarázatok jelentős része a latin alactarium kifejezésre vezeti vissza, amely a középkorban egyfajta mézes szirupot jelentett, amivel a gyógyszert könnyebb volt lenyelni. A valóság azonban ennél szellemesebb, ugyanis a görög ekleikton, nyal, fölnyal jelentésű igéből került a latin nyelvbe, ebből lett a pépes orvosságot, gyógykeveréket jelentő szláv lektvar szó, és a szoros együttélés hatására kialakult belőle a mi lekvár szavunk. A lekvárt régen gyógyszerként alkalmazták, később vált belőle önálló élelmiszer. A paraszti kultúrában a 18. században terjedt el igazán a lekvárfőzés, mint a gyümölcstartósítás egy formája. Eleinte cukor nélkül, főként szilvából készült.  10-14 órán keresztül főzték nagy üstökben, majd cserépedényekbe téve még kemencében is szárították. Minél alacsonyabb volt a nedvességtartalma, annál tovább elállt. Az I. Világháború környékén kezdtek el cukrot használni, és a XX. század eleje tekinthető a lekvárfőzés virágkorának. Az igazi lekvárba nem kerül semmi, csak a gyümölcs, esetleg cukor. 

Ma, amikor ismét fontossá vált az egészséges, változatos táplálkozás, méltán éli virágkorát a házi lekvár. Számtalan gyümölcsből, igazodva a kor igényeihez diabetikus cukorhelyettesítőkkel készült, különleges fűszerezéssel is találkozhatunk a polcokon.  A Magyar Spájz polcain is találunk cukormentes, magas gyümölcstartalmú házias lekvárokat.

A Katicás Farm finomságait egy fiatal pár készíti szívvel-lélekkel, akik hátrahagyva  a nagyvárosi nyüzsgést, vidékre költözve elővették a nagymama piros lekvárfőző lábasát, hogy megörvendeztessenek minket is a régi idők újragondolt receptjeivel. Vannak 100% gyümölcsből készülő termékeik, és készítenek xilittel édesített finomságokat is. Egy valami közös ezekben a színes kis üvegekben: a szívükből is belerejtettek egy kis darabot. :) A gyümölcs természetes zamatát feldobták egy kis különleges fűszerezéssel: vanília édes illatával, a csokoládé keserédes zamatával, a fahéj melegségével. Lekvárjaik tartósítószert nem tartalmaznak, kíméletes főzéssel készülnek.

 

Mi a különbség a lekvár, a dzsem, és az íz között?

Ha egy szóval kellene erre a kérdésre válaszolni, azt mondanám, az állag. A lekvár pépesre főzött gyümölcs, amit a víztartalom elfőzése, illetve a hozzáadott cukor sűrít be, adja a megfelelő állagot. Kicsit folyós, kenhető, ám testes kenyérre való.

A dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy nagyobb gyümölcsdarabokat tartalmaz, a gyümölcs nincs szétfőzve benne. Itt az állagot a cukor mellett a gyümölcsben természetesen található pektinen kívűl pluszban hozzáadott zselésítő adja (ez általában szintén pektin, bár ezt szokták használni alacsony pektintartalmú gyümölcsnél a lekvár állagának javítására is). 

Az íz, pedig nem más, mint gyümölcslé zselésítve. Gyümölcsrost ebben nem igazán van, szintén pektinnel sűrítik. 

Mindhárom állag, változat finom, és sokféleképpen fogyasztható. Egy a lényeg : sok gyümölccsel készüljön, és sok legyen belőle! 

Ha te is kedvet kaptál megkóstolni egy egy különleges házi lekvárt, keresd meg gyermekkorod ízeit a Magyar Spájz lekváros polcain ide kattintva.

Tartalomhoz tartozó címkék: életmód tippek, receptek